Valószínűleg már mindannyian találkoztunk valamilyen formában a tanulási stílusok elméletével. Vizuális, auditív, verbális, analitikus, holisztikus, sorolhatnánk még a különböző kategóriák elnevezéseit. Olyan régóta vannak ezek a besorolások a köztudatban, hogy megfeledkezhetünk arról, hogy megkérdőjelezzük őket, és ellenőrizzük tudományos hátterüket. Bizonyíték erre, ha rákeresünk a tanulási stílusok kifejezésre, akkor oldalakon keresztül tippeket, leírásokat, tanároknak szóló módszertani kisokosokat és tanulásistílus-kérdőíveket találunk. Egyetlen olyan írást sem, amely a tudományos hátterét járná körül ennek az elképzelésnek. Mi most ezt a hiányt igyekszünk pótolni.
Akinek nincs ideje végigolvasni a cikket, annak már most elárulom — bár a blogposzt címe sem árul zsákbamacskát — nem sikerült meggyőzően alátámasztani, hogy a tanulási stílusokhoz igazított oktatás hatékonyabb lenne. Pontosabb megfogalmazás, ha elméleteket írunk, mert egy kutatás során nem kevesebb, mint 71 tanulásistílus-kategóriát számoltak össze. Ezek közül a legismertebb és legelterjedtebb a VARK (vizuális, auditív, szóbeli, kinesztetikus) modell, amely aszerint csoportosít, hogy milyen testi inger formájában érkezik az ismeretanyag.
Hogyan lenne bizonyítható az elmélet?
Ha feltételezzük a tanulási stílusok létezését, akkor azt állítjuk, hogy növelhető a tanulási hatékonyság, ha az egyénhez passzoló stílusban prezentáljuk az ismereteket. Más szavakkal, egy auditív tanuló jobban teljesít, ha hallja az instrukciót és rosszabbul, ha például olvassa. Számtalan kutatásban próbáltak ilyen jellegű összefüggést felfedezni, de egyetlenegy sem járt sikerrel.
Valóban van különbség az emberek közt abban, hogy hogyan tanulnak, stílusok helyett azonban tanulási preferenciákról beszélhetünk. Az önbevallásos tanulásistílus-kérdőívek igazából erről adnak visszajelzést. A preferenciák azonban megint csak nem állnak összefüggésben a tanulás hatékonyságával. Egy kedvelt analógia, ami sok, a témával foglalkozó írásban megjelenik, hogy az ételek egészségessége és a fogyasztói preferenciák sem találkoznak sűrűn. Ha ránk van bízva a választás, akkor ritkán lesz a saláta a nyerő a pizzával szemben.
Mi az, ami meghatározza a módszertant?
Más pontokon is megbukni látszik logikailag az elmélet. Hogyan magyarázzuk el egy auditív tanulónak, hogy milyen a skarlát vörös színe? Vagy egy kinesztetikusnak a feketerigó énekének hangját? Ezekből a példákból is kitűnik, hogy a tartalom és a tanulási célok azok, amik alapvetően meg kell határozniuk a feldolgozáshoz választott módszertant és eszközkészletet.
Miért ennyire elterjedtek mégis ezek az elméletek?
Több okból tudott ez az elmélet ilyen széles körben elterjedni. Szeretünk kategóriákban gondolkozni; jól marketingelhetőek és eladhatóak az erre épülő könyvek, tanfolyamok; valamint nem utolsósorban jó kifogásul szolgálhat, hogy miért nem hatékony a tanulás. „Én vizuális vagyok, sajnos könyvekből nem tudok tanulni." Ismerős?
Nekünk, e-learninggel foglalkozó szakembereknek, fontos feladatunk, hogy ne duzzasszuk tovább a tudománytalan marketinganyagok sorát, és módszertanunkat tudományosan bizonyított elméletekre alapozzuk, hogy ezek a mítoszok, mint amilyen a tanulási stílusoké is, végre a jótékony feledés homályába merüljenek.
Szerző: Tóth Mariann