Alapvetésnek tűnhet, hogy ami humoros, arra sokkal jobban emlékezünk és amire jobban emlékezünk, az mindenképpen a tanulást szolgálja. A módszertani szakértők előszeretettel használják a humort, mint eszközt a bevonódás, motiváció növelésére és a témai iránti pozitív attitűd megteremtésére. De mi a helyzet az ismeretátadásban betöltött szerepével? Ebben a bejegyzésben erről lesz szó.
Egy nagyon érdekes, 2018-as kutatás szerepelt a Learning Science Weekly hírlevelében, amely a humor hatását vizsgálja a tanulási folyamatban. San Bolkan és kutatótársai arra voltak kíváncsiak, hogy mennyiben járul hozzá a megértéshez ez a faktor. Számos hozzáadott értékére van már bizonyíték, például motivál, csökkenti a feszültséget, pozitív érzeteket kelt bennünk az oktatóval/tananyaggal kapcsolatban. Magára a tanulásra gyakorolt pozitív hatásait azonban nem sikerült még meggyőzően bizonyítani.
A humor fajtái
A humor alkalmazásának két fajtájáról beszélhetünk:
- az egyik, amikor nem magának az ismeretanyagnak a része, különválik attól, ilyen lehet például egy nagyon szórakoztató előadásmódú tanár;
- a másik, amikor a humor az ismeretanyag szerves részeként jelenik meg, például a tananyag vicces példákon keresztül szemléltetve.
Bolkan és kollégái kutatása az utóbbira fókuszált.
A kísérlet
A kísérlet során a résztvevőket két csoportra osztották. Egy nyomtatott szöveget kellett elolvasniuk, majd a tanultak alapján tesztkérdésekre válaszolniuk. A két csoport csak abban különbözött egymástól, hogy az egyiknek a szövegben hozott példa komoly volt (a dohányzásról szólt), míg a másik csoportnak ugyanazt a szöveget egy humoros történettel (az erdőben találkozol egy medvével) szemléltették. Az a csoport, aki a vicces példát kapta kimutathatóan rosszabbul teljesített a teszten. Ezt a kísérletet később megismételték változtatásokkal: szélesebb korosztályi merítéssel és módosított teszttel, amiben már szabadszavas kérdések is voltak. Az eredmény azonban itt is az lett, hogy a vicces példát olvasó csoport szignifikánsan rosszabbul teljesített.
Mi okozhatja ezt a sokak számára meglepő eredményt?
Valószínűsíthetően az, hogy a történet emlékezetessége a tanulás rovására mehet, mivel a tanulók a humoros részekre koncentrálnak, és nem a közvetíteni kívánt mögöttes tartalomra. Elvonja a figyelmüket, és ki is zökkenti őket a tanulási folyamatból. Más szóval, valóban jobban emlékeznek majd a példára, de azt már nem fogják tudni, hogy mit is akart szemléltetni. A kutatók a szórakoztató hírműsorokat hozták fel párhuzamként, ahol szintén sokkal kevésbe az információra, sokkal inkább a humorra emlékszünk.
Ez a kutatás fontos tanulsággal szolgálhat nekünk, e-learninges szakembereknek, amikor egy tananyag példáin vagy kerettörténetén gondolkozunk. A fentiek fényében mindenképp mérlegelést igényel, hogy mikor nyúlunk ehhez az eszközhöz.