Valószínű, már mindannyian találkoztunk valamilyen formában a tanulási stílusok elméletével. Vizuális, auditív, verbális, analitikus, holisztikus, sorolhatnánk még a különböző kategóriák elnevezéseit. Olyan régóta vannak ezek a besorolások a köztudatban, hogy el is feledkezhetünk megkérdőjelezni, ellenőrizni a tudományos hátterüket. Bizonyíték erre, ha rákeresünk a tanulási stílusok kifejezésre, akkor oldalakon keresztül tippeket, leírásokat, tanároknak szóló módszertani kisokosokat és tanulási stílus kérdőíveket találunk. Egyetlen olyan írást sem, amely a tudományos hátterét járná körül ennek az elképzelésnek. Mi most ezt a hiányt igyekszünk pótolni.
Akinek nincs ideje végig olvasni a cikket, annak már most elárulom - bár a blogposzt címe sem árul zsákbamacskát - semmilyen kisérlettel nem tudták alátámasztani a tanulási stílusok elmélet létezését. Pontosabb megfogalmazás, ha elméleteket írunk, mert egy kutatás során nem kevesebb, mint 71 tanulási stílus kategóriát számoltak össze. Ezekből leghíresebb és legelterjedtebb a VARK (vizuális, auditív, szóbeli, kinesztetikus) modell, amely aszerint csoportosít, hogy milyen testi inger formájában érkezik az ismeretanyag.
Hogyan lenne bizonyítható az elmélet?
Ha feltételezzük a tanulási stílusok létezését, akkor azt állítjuk, hogy növelhető a tanulási hatékonyság, ha az egyénhez passzoló stílusban prezentáljuk az ismereteket. Más szavakkal, egy auditív tanuló jobban teljesít, ha hallja az instrukciót és rosszabbul, ha például olvassa. Számtalan kutatásban próbáltak ilyen jellegű összefüggést felfedezni, de egyetlen egy sem járt sikerrel.
Valóban van különbség az emberek közt abban, hogy hogyan tanulnak, stílusok helyett azonban tanulási preferenciákról beszélhetünk. Az önbevallásos tanulási stílus kérdőívek igazából erről adnak visszajelzést. A preferenciák azonban megint csak nem állnak összefüggésben a tanulás hatékonyságával. Egy kedvelt analógia, ami sok, a témával foglalkozó írásban megjelenik, hogy az ételek egészségessége és a fogyasztói preferenciák sem találkoznak sűrűn. Ha ránk van bízva a választás, akkor ritkán lesz a saláta a nyerő a pizzával szemben.
Mi az, ami meghatározza a módszertant?
Más pontokon is megbukni látszik logikailag az elmélet. Hogyan magyarázzuk el egy auditív tanulónak, hogy milyen a skarlát vörös színe? Vagy egy kinesztetikusnak a feketerigó énekének hangját? Ezekből a példákból is kitűnik, hogy a tartalom és a tanulási célok azok, amik alapvetően meg kell, hogy határozzák a feldolgozáshoz választott módszertant és eszközkészletet.
Miért ennyire elterjedtek mégis ezek az elméletek?
Több okból tudott ez az elmélet ilyen széleskörben elterjedni. Szeretünk kategóriákban gondolkozni; jól marketingelhetőek és eladhatóak az erre épülő könyvek, tanfolyamok; valamint nem utolsó sorban, jó kifogásul szolgálhat, hogy miért nem hatékony a tanulás. „Én vizuális vagyok, sajnos könyvekből nem tudok tanulni.” Ismerős?
Nekünk, e-learninggel foglalkozó szakembereknek, fontos feladatunk, hogy ne duzzasszuk tovább a tudománytalan marketing anyagok sorát, és módszertanunkat tudományosan bizonyított elméletekre alapozzuk, hogy ezek a mítoszok, mint amilyen a tanulási stílusoké is, végre a jotékony feledés homályába merüljenek.
Forrás:
Coffield, F., Moseley, D., Hall, E. and Ecclestone, K. (2004). Is there a role for learning styles in personalised education and training?: International Journal of Lifelong Education: Vol 24, No 3.
Kirschner, P. A., & Hendrick, C. (2020). How Learning Happens: Seminal Works in Educational Psychology and What They Mean in Practice (1st ed.). Routledge.
Newton, P. M. (2015). The Learning Styles Myth is Thriving in Higher Education. Frontiers.
Szerző: Tóth Mariann